Karácsonyi meglepetés

Miután ’megmentett’ egy tüneményes Szibériai husky, még 5 éves koromban (a teljes történetet az alábbi linken tudod elolvasni: https://arthrocol.com/kutyaknak/a-kutya-meg-en/), eldöntöttem: nekem is lesz kutyusom. Bármi áron. 

Kevéske szabadidőmben… 

mert hogy egy kis gyereknek is megvannak a maga fontos elfoglaltságai! Ovi, játék a játszótéren, rajzolás, délutáni matiné, játék, mesélés, fürdés és persze esti mese. Na meg heti két úszás óra. 

…elkezdtem kidolgozni a hadjáratot.

 Az első ötletemet – könyörgés nonstop egy négylábú barátért -, hamar elvetettem. Kíváncsi volnék, a Ti szüleitek meddig bírták volna, de azt én már ekkora kitapasztaltam: az enyémek nem sokáig. Tűrőképességük újbóli tesztelésével csupán célom ellenkezőjét értem volna el. 

Nem, nem! Ez nem volt jó terv. 

Második lehetőségként a testvérem jutott eszembe. Elképzelésemnek, miszerint ’szövetkezünk’ egyetlen hibája volt: nővérem macskás. Biztos voltam benne, nem adná be a derekát. 

Így ezt a gondolatot is gyorsan elengedtem.

A mondás szerint ’három a magyar igazság’. Úgy tűnik, van benne valami! 

Történt ugyanis, hogy a szüleim ismerőseihez mentünk látogatóba. Egy pöttöm Yorkie-juk volt, a barátságosabb fajta. Miután rendje, s módja szerint megismerkedtünk… megengedte, hogy az ölembe vegyem; hónalj meg poci simivel kényeztessem. 

Édesanyukámra néztem. Épp ő is minket nézett. Feltűnt szeretetteljes mosolya és melengető tekintete. Mintha azt konstatálta volna magában, mennyire zabálnivalóak vagyunk a kutyussal. 

Ennek hatására, akkor és ott, okos kis buksimban megszületett a harmadik, egyúttal végleges terv. 

Mivel igazán nem szeretnék elveszni kusza, gyermeki gondolataimban, hadd osszam meg a mesteri ötletet pontokba szedve:

• élő kiskutyával ultra cukinak lenni;
• ha nem lehetséges a simogatás és/vagy játék; félhangosan megjegyezni mennyire édes az adott négylábú*; 
• képzeletbeli kutyát tartani; 
• a boltban minden kutyust ábrázoló termék előtt hosszasan ácsorogni, merengő boci szemekkel;
• ha négylábút mutat a képernyő tv-zés közben, hangos ’Óóóóó’ kísérje a jelenetet.

*A műveletet megismételni minden egyes adandó alkalommal!

Tökéletesen hangzik az ötlet, ugye? Én is azt hittem!

Hát, gyakorlatban nem bizonyult annak. A szülők ’majd’ varázsszava áttörhetetlen akadálynak bizonyult. 

Erősítés kellett. Kapóra jött, hogy közeledett a Karácsony. Eszembe juttatta régi jó ismerősömet… a kis Jézuskát. Ha valaki, akkor ő biztosan tud segíteni. Levél formájában kommunikáltunk. Bevallom, én nem írtam, hanem rajzoltam a kéréseimet.

Szerintem, már kitaláltok mi volt a lapon, amit egy borítékban az ablakpárkányon hagytam. Pontosan! Egy kutyus!

6 évesen még könnyebb hinni a Jézuskában. Így mikor reggel megláttam, a levél nincs már a helyén… biztos voltam a győzelmemben. Azzal a tudattal vártam 24.-ét, hogy kapok egy élő kiskutyát. 

Türelmetlen gyereknek lassan múlik az idő, de csak elérkezett Karácsony szent estéje. 

Ahogy az nálunk szokás, a karácsonyfa köré gyűlve ajándékoztuk meg egymást. Én következtem. Iparkodtam az ajándékok kibontásával… minél kevesebb maradt, annál hevesebben vert a szívem. Úgy kalkuláltam: az utolsó ajándék után mama vagy papa megjelenik az én szőrös kis barátommal. 

A filmbe illő pillanat nem jött el. ’Talán túl sok dolga volt, és megfeledkezett rólam?!’ fordult meg a a fejemben. Ekkor egy nekem címzett borítékot nyomtak a kezembe. Felbontottam, többoldalas írás volt benne. Persze, anyukám, mint aki nem tudná, miről volt szó; elkérte a levelet, hogy felolvashassa. 

Legnagyobb meglepetésemre, kiderült hogy a Jézuska emlékszik az én egyetlen, legnagyobb  kívánságomra. Üzenetében megígérte, ’majd’ tesz az ügyem érdekében a szüleimnél. Azt is elmagyarázta, hogy élő állatot gyereknek miért nem ajándékozhat. 

Épp már elszontyolodtam, amikor a következő mondatra figyeltem fel ’Gondozd Prézli nevű kutyámat…’. Megdobbant a szívem ’Hát mégis?!’. 

Ekkor még egy becsomagolt dobozt adtak át szüleim, amit türelmetlenül nyitottam ki. Egy prézli színű, Suzie-ra bundázó mini plüss kutyust rejtett. 

Tanulság?! A legjobb hadvezérek is elbuknak, ha a szüleik akarata ellen kelnek háborúra.